Első körben: úgy, hogy ne veszítsünk adatot! Nem lehet elégszer hangsúlyozni: mielőtt hozzányúlunk a vincseszterhez, a pótolhatatlan adatainkat mentsük le! Ha kell, kérjünk kölcsön egy napra egy üres vincsesztert, vagy vegyünk 10 db. újraírható DVD-t, de mindenképp legyen mentés. Egyre jobbak a partícionáló programok, de azok is tudnak hibázni, és utána már késő.

Ha a mentés megvan, gondoljuk át mit is akarunk: a legtisztább eset, ha egy új vincseszterre rakjuk a rendszert, rendszereket, ebben az esetben azt csinálunk amit akarunk.
Használhatjuk a Linux telepítőjének partícionálóját is, de az nem tud átméretezni például NTFS partíciót. Ha tehetjük, kérjük meg ismerősünket, akinek van legális Partition Magic programja, hogy segítsen nekünk. (Persze ha vincseszter üres, erre nincs szükség...)
Nincs rá általános szabály, hogy hogy kell partícionálni, és késhegyre menő viták folynak abból is, hogy melyik a jobb fájlrendszer és mi a legjobb partíciókiosztás, mi ettől függetlenül egy ilyen javaslatot tennénk (ez tényleg csak egy javaslat):

első partíció legyen egy nagyjából 100 megás nagyságú ext3 típusú partíció, melyen a Linux /boot könyvtára található, és ezen helyezkedik majd el a rendszerbetöltő (bootloader) a GRUB vagy a LILO.
Utána legyen egy partíció a Windowsnak, akkora amekkorára elfér maga a rendszer, az összes telepített programmal. Utána legyen egy partíció a Linux rendszernek, ez is kb. akkora mint a Windowsos. (tapasztalat szerint 6 giga fölé növelni egy Linuxos rendszerpartíciót nagyon nehéz, de 2 gigánál kisebb semmiképp se legyen.)
Ezek után hozzunk létre kiterjesztett partíciókat: egyet cserehelynek (swap partíció - a Linux külön partíció segítségével oldja meg a memória kipótlását, ha szükség van rá. Ezt a funkciót Windows alatt swap-fájlokkal oldják meg.) mérete minimum a fizikai memória mérete kell hogy legyen, mondjuk a mai átlagos memóriméretet figyelmbe véve legyen 512 megabyte, majd egy Linuxos és egy Windowsos partíciót a maradék helyen az adatainknak. Ezek lehetnek akkorák, ami kitölti a maradék helyet. Ha egy mód van rá, a Windowsos adatpartíció legyen FAT32, akkor fájdalommentes lesz az adatmozgás a két rendszer közt.

Linux nyelven ez így néz ki:

• /dev/hda1 - /boot
• /dev/hda2 - Windows-os partíció
• /dev/hda3 - / (Linuxos gyökérpartícó, rendszerpartíció)
  
• /dev/hda5 - swap
• /dev/hda6 - /home (Linuxos saját dolgaink könyvtára)
• /dev/hda7 - Windowos adatpartíció

Termlészetesen ez egy jelentősen összetett megoldás, ha valaki ennél egyszerűbbet akar: egy partíció a Windowsnak, egy partíció a Linuxnak, és egy fél gigás swap partíció. (A Linux mindenképp igényli a swap partíciót, ennek hiányában allokált swap fájlt, de ez előbbi megoldás a lényegesen elterjedtebb.) Ebben az esetben a végeredmény:

• /dev/hda1 - Windows
• /dev/hda2 - Linux
• /dev/hda3 - swap