Rögtön a legfontosabb, hiszen minden telepítő (talán a DOS-t leszámítva) felteszi nekünk a kérdést: "Hová kucorogjak le kisgazdám"?
És mit mond erre a jól nevelt felhasználó első körben? "A C: meghajtón van a Windows, a D: meghajtón az adataim, akkor települj az E:-re"!

Majd néz nagyokat, mert a felkínált listán aztán nyoma sem lesz ilyen elnevezéseknek, és ráadásul még a telepítő olyanokat is megkérdez, hogy a gyökérkönyvtárat, vagy a home könyvtárat rakja-e oda. A felkészületlenebb felhasználók (ellentétben a cikksorozatunkat olvasó, jóval felkészültebb felhasználókkal) itt vagy gyorsan elmennek utánaolvasni a kérdésnek, vagy gyorsan megszüntetik valamelyik partíciójukat, sok esetben adataik rovására, mi pedig a fórumokon meghalgathatjuk n+1-szer is, hogy a "Linux tönkretette a partíciómat, eltűnt a D: az összes adataimmal, milyen (itt általában nyomdafestéket nem tűrő szó áll) ez a Linux!" A legtöbb esetben a felhasználó ilyenkor szépen rátelepítette (tudtán kívül) a kérdéses partícióra, és az adatait végleg elvesztette.