Először is a Linuxokon minden fájl. Így a partíciók is fájl formában manifesztálódnak: speciális eszközfájlok formájában, melyek a gyökérkönyvtárban található /dev könyvtárban helyezkednek el. (Linux alatt a könyvtárszerkezet alapja a gyökérkönyvtár, innen ágaznak le az egyes könyvtárak.)
Másodszor az eszközök a kábeleken történő elhelyezkedésük alapján különböztethetők meg:

• Primary Master - hda meghajtó
• Primary Slave - hdb meghajtó
• Secondary Master - hdc meghajtó
• Secondary Slave - hdd meghajtó

Ezen belül pedig az egyes partíciók számokat viselnek, tehát a Primary Master vincseszteren lévő első meghajtóra a /dev/hda1 fájl mutat, a másodikra a /dev/hda2, és így tovább.
A DVD író lesz a /dev/hdc, a DVD olvasó a /dev/hdd meghajtó. Egyszerű, nem?
Eszerint a logika szerint nézve általában a C: meghajtó a hda1 nevet viseli.

(Ezeket a fájlokat azután a könyvtárszerkezet tetszőleges alkönyvtárába befűzhetjük, de erről majd később.)

Vegyünk egy példa vincsesztert, amely az alábbi képen látható: Ez a Primary Master kábelen lóg, és a partíciók is jól láthatók rajta. (Teljesen véletlenül Linux van rajta. Fogalmam sincs hogy kerülhetett rá...)

Több minden is megfigyelhető: egyrészt a fájlrendszerek típusa.
Linux alatt nem a megszokott NTFS és FAT32 fájlrendszereket használunk, hanem ext3 vagy ReiserFS fájlrendszereket. Mindkettő un. naplózó fájlrendszer, és számos előnye van a Windows alatt használt fájlrendszerekhez képest. (van néhány hátránya is, de ezen tulajdonságok részletezésével nem töltenénk ki a cikk következő 40 oldalát.)

Mindemellett a Windows alatt használt NTFS és FAT32 fájlrendszerek Linux alatt gond nélkül olvashatók, a FAT32 írható is, az NTFS írása, bár kűlső megoldásokkal és a kernelben található meghajtóval egyaránt megoldható, még nem 100%-ig megbízható.

Megfigyelhető még egy ugrás a számozásban: ahogy Windows alatt is, itt is létrehozhatunk kiterjesztett fájlrendszereket. Ennek tényleges okába ne menjünk most bele, a lényeg, hogy négy elsődleges fájlrendszert hozhatunk létre, ezek lesznek 1-4-ig a partíciók, és ha kiterjesztett (extended) partíciót hozunk létre, az mint egy külön elsődleges partícióbejegyzés jön létre, és hozza létre a saját partíciós tábláját, minek következtében 5-től felfele számozódnak a tényleges partíciók. (A példa képen két elsődleges partíció után hoztunk létre egy kiterjesztettet, ami a hda5-ös swap partíció -ld. később- emiatt létrejött a hda3 extended, de mi ténylegesen a hda5-tel tudunk valamit kezdeni. hda4 nincs, de még lehetne, ellenben további extended partíciók találhatók hda3-on "belül" ezek a felső képen a világoskék keretben is össze vannak húzva: hda6, hda7...)